A közösségi szórakozás régi, egyik legfontosabb színtere a színház. Sokszor nincs is jobb annál, mint besétálni egy csodaszép, díszes épületbe, belesüppedni a vörös bársonyszékekbe, és nézni, ahogy egy történet megelevenedik a szemünk előtt. A színházba járási szokásokról és a színházi élményekről három fiatallal beszélgettem, akikről első körben azt lehet érdemes megtudni, honnan indult náluk a színház szeretete.

Zsuzsannánál, aki egy tizenhat éves vidéki fiatal, a magyartanára rajongása hozta meg az érdeklődést, és az egész a Vígszínház Pál utcai fiúk című darabjával kezdődött, amit ő egyébként sosem látott.

Kriszta, egy tizenhat éves nyíregyházi fiatal a szülei hatására kezdett színházba járni.

"A szüleim kisebb koromban is gyakran jártak színházba, aztán amikor nagyobb lettem, mondjuk születésnapokra vagy karácsonyra sokszor kaptam olyan élményt, hogy színházba mentem velük, ami miatt megszerettem a színházba járást, és azóta saját igényem van rá, hogy mehessek, mert nagyon szeretem azt az élményt."

Mónikánál, a Magyar Képzőművészeti Egyetem hallgatójánál a színházba járás kérdése kicsit komplexebb volt.

"Igazából én egyetemi tanulmányok miatt kezdtem el színházba járni. Szabadon választott óraként vettem fel egy kortárs színházi ismeretek órát a látványtervezősök részéről, és az ottani tanárnővel kezdtünk el színházakba járkálni. Kortárs előadásokat néztünk, amennyi éppen belefért a keretünkbe, szóval egy szemeszterbe öt-hat előadást megpróbáltunk belesűríteni, hogy elmenjünk, megnézzük, utána pedig megbeszéljük a dolgokat. Az első színházunk az Újpesti Rendezvénytérben volt, Schilling Árpádnak az egyik rendezését, az Édes panziót néztük meg. Aztán jártunk a Trafóban és az Örkény Színházban is, egy másik órám miatt pedig a Budapest Bábszínház előadását néztük meg."

Ha kedvenc színdarabokról van szó, vagy éppen arról, amit beszélgetőpartnereim a legutóbb láttak, eléggé eltérőek mind a válaszok, mind az okok, hogy miért éppen az a bizonyos darab volt terítéken.

"Időről időre változnak a kedvenceim - árulta el Kriszta. - Mindig az az aktuális új kedvencem, amit legfrissebben láttam. Ilyen most a helyi színház Augusztus Oklahomában című darabja."

Zsuzsanna számára a Mondjad, Atikám! című darab a kedvenc, amit iskolával láttak a Pesti színházban.

"Újra kell még nézni egy párszor. Féltem tőle, hogy majd untatni fog, mert nincs benne szünet, és egy nagyjából kétórás darab, de egyszerűen annyira letaglózott az egész, és azért voltak benne vicces jelenetek is, tehát sodródtam a darabbal. Teljesen átéreztem az egésznek a hangulatát."

"A Trafóban néztük Frenák Pál társulatától a Cage című előadást - kezdett bele Mónika. - Ez egy alternatív, táncos előadás volt, és látványilag nekem egy kicsit többet adott a táncos múltammal együtt az, hogy adott zenékkel dolgoztak, amivel utaltak dolgokra, és csak a testbeszéddel kommunikáltak a nézők felé. Nagyon sok mindent mutattak be: se veled, se nélküled kapcsolattól kezdve a bántalmazáson keresztül minden színpadra került."

Mónika legutóbbi színházi élménye a Szerelmek városa volt a Vígszínházban, melyet a barátaival nézett meg, és olyannyira jó véleménnyel van róla, hogy még a darab alapjául szolgáló filmet is szívesen megnézné a közeljövőben.

"Nagyon élveztem, mert olyan dolgokat vittek véghez a színpadon, amit eddig nem nagyon láttam. A díszlet volt az, ami nagyon megfogott a színészek játéka mellett, mert ritkán látni azt, hogy egy forgószínpadot ilyen mértékben kihasználnak, és ilyen jól használják ki a teret a színpadon a forgószerkezettel együtt. Az nagyon tetszett, hogy nem az volt, hogy akkor díszleteket ki-be tologatunk, mint régebben volt szokás, hanem akkor csak szimplán fordítunk egyet, és még azzal is benne van ez a folyamatos mozgás a darabban, és nem hagy minket nyugodni."

Zsuzsannáról már tudjuk, hogy legszívesebben a Vígszínház Pál utcai fiúkját nézné meg, míg Kriszta számára nincs olyan darab, amit mindenáron meg szeretne nézni.

"Ilyen szempontból nem igazán vizsgálom meg a darabokat, vagy a történetet nézem, vagy ha esetleg egy filmnek vagy egy könyvnek az adaptációja, amit ismerek és szeretek, akkor azokat például előnyben részesítem egy teljesen új és eredeti darabbal szemben, de azoknak is szoktam esélyt adni."

Mónikának ezzel szemben konkrét elképzelése van arról, hogy mit nézne meg, milyen darabok érdeklik a leginkább.

"Esetleg a Rómeó és Júliát a francia csapattal, akik eleve színpadra vitték a darabot egykor, megnézném, de a belföldi színházakban ami éppen olyan, azt szívesen megnézem. Kipróbálom, hogy a stílus vagy esetleg az előadás mennyire felel meg az én elvárásaimnak. Általában a zenésebb darabokat szeretem, musical vonalon szeretek mozogni, de a balettre is nagyon nyitott vagyok."

Ha arról van szó, hogy a vidéki vagy a fővárosi színházakat részesítik előnyben, a vélemények ugyanúgy megoszlanak, mint a többi téma kapcsán. Zsuzsanna például a nagyobb, fővárosi színházakat szereti.

"Sokat hozzátesz az, hogy ott olyan színészek játszanak, akikről többet hallottam, és akiket úgymond jobban ismerek - akár a munkájukat, akár a színész pályájukat, vagy az egyéb tevékenységeiket. Ez hozzátesz ahhoz, hogy odajárjak, és a környéken nincs is nagyon színház. Igazából a Vígszínház vonz leginkább, de ott még sosem voltam, viszont a Pestiben már kétszer is, és az nagyon gyönyörű. De egyébként minden színház vonz."

Kriszta inkább a helyi színházakat részesíti előnyben, mivel a pestiekhez sokat kell utazni, így ezekre a helyekre ritkábban jut el.

"Ez is inkább a darabtól függ egyébként, mert ha érdekel egy darab, akkor a pesti színházakba is szívesen felutazok, de ha Pesten laknék, akkor pedig vidékre is elutaznék egy színdarabért, ami érdekel."